A mindenséggel mérj! A mindenséget mindenképp!
Az immanencia a végső igazság, az összetett valóság fundamentuma.
Az immanizmus szelleme már kiszabadult a palackból, a virtuális világ integrálódása által...
Immanens gyakorlat, elv, élet:
___a Világ bennem van;
___a dolgok nem matériából vannak;
___a lét nem diszkrét pontok összessége.
Az immanista rálát magára, a természetére, a virtuális életterére, önmaga világára.
Az immanista rálát a magasabb intelligenciájára, megteremtve a léttartalom és létforma összhangját.
Az írástudó felelősége, hogy immanistaként segítse a korszakváltást.
Az immanizmus az új felvilágosodás.
___Rechance (resansz) : újra lehetőség nyílik a sors uralására.


A Világ gömbölyű!
Egyszerű kijelentés. Érti, aki már tisztában van azzal, hogy a Föld gömbölyű, és a lényeglátás kiterjesztéséről, sőt magáról a lényegről van szó. Ez az immanencia.
Akkor beszélünk immanenciáról, ha egy dolog (szubjektum, objektum vagy fogalom) olyan, az, ami a saját természetéből következik.
Valami az, ami. Olyan, amilyennek lennie kell.
Még jobban átlátható, belátható, hogy az immanencia szükségszerűen fundamentum és elégségesen átfogó, ha belegondolunk az ellenkezőjébe. Ha valami (már vagy még) nem rendelkezik a rá jellemző lényegi tényezővel, a tőle elvárt tulajdonsággal, akkor az nem is az. Már másról van szó, és nem is úgy gondolunk rá.
Az immanencia törvény-esszencia. Egyszerű, azaz alapigazság. Axióma.
Talán túlságosan is egyszerű? Így lenne? Nem! Az emberiség számára ez még nem nyilvánvaló, ahogyan a Föld természete sem volt sokáig magától értetődő. Még a kolumbuszi idők előtt állunk a Világ gömbölyűsége tekintetében.
Az emberek még a legalapvetőbb dologgal sincsenek tisztában, és ez a tíz ujjunk immanenciája.
A tíz ujj nem a 10-es számrendszer - ez itt kerül tárgyalásra.
Teljesen mindegy, hogy Isten adta nekünk a tíz ujjat vagy a természet. A természetünkből, a lényegünkből nem az adódma, amire gondolunk vagy amit az iskolában tanítanak.
A hangsúly azon van, hogy az ember, az emberiség nem lát saját magára. Az emberi intelligencia elmarad a Teljes Intelligencia szintjétől. Alaposan elmarad. Ez lényegi baj, ugyanis ugyanez majd nem lesz elmondható a Mesterséges Intelligenciáról. Ott fel sem vetődik ekkora ostobaság, ott a 2-es számrenszer használata egzakt - 0 és 1, biztos alap.
Ne gondoljuk, hogy itt csupán egyfajta elméleti okoskodásról van szó, filozofálgatásról, vagy ami még marginálisabb, ez valamiféle matematikai tudóskodás. Ez a fennmaradás záloga egy faj állandó fejlődése, egyre hatékonyabb alkalmazkodási képessége a valósághoz. Ez magának az evolúciónak a követelménye.
Jobbnak kell lennünk a Mesterséges Intelligenciánál!


Ismerd meg önmagad világát!
Úgy gondolhatjuk, hogy már értjük és érezzük a dolgok immanens voltát. Nem okoz problémát, hogy a Föld másik oldalán fejjel lefelé áll az ott levők (antipodes). Nincs zavar, hisz tudjuk, értjük, hogy ő is a Földön áll.
Azonban tudatában vagyunk általában az összetett valóságnak? Érezzük is?
Ha a tévében egy híradás fut egy földrajzilag messzi országból, akkor az ott lévők akár fekvő helyzetben is lehetnek valójában a tévénézőhöz képest. Sőt, olyan pozícióban is lehetnek fizikailag, hogy ténylegesen nem is lenne látható az arcuk, mert valamerre másfele néznek. A valóságban ez van. Nyilván ez lényegtelen, hiszen a rögzítő kamera pozícióhelyesen van ott a helyszínen, és a képernyőn már „normálisan, rendesen” látszódnak a dolgok. Minden rendben van - gondojuk felszínesen. Aztán jönnek a bajok!
Összetévesztjük a viszonylagosat az abszolúttal, az objektívet a szubjektívvel és a globális kérdéseket önkényesen kezeljük.
Gondoljunk arra, hogy még mindig napirenden van a személyes, az emberszerű Isten. Ez önellentmondás.
Gondoljunk a jog rendező szerepére. A joggyakorlat azonban „jogtalan” eljárás, mert a törvények állandóan változnak.
Gondoljunk arra, hogy a független időt egy jelentéktelen kis bolygó fordulatának random választott tört részével mérjük. (!)
Akkor immanens valami, amikor „az úgy gömbölyű”. Azt lehetne gondolni, hogy ez túl idealista megközelítés. Csakhogy a gyakorlat azt igazolja, hogy szükségszerű, szükségszerű lesz - elég csak a kvantum-fenyegetésre gondolni.
Napjainkban a virtuális világ kezd uralkodóvá válni. Így mindenkit érint, ha baj van az információ technológia világában, ha baj van az IT-vel. Márpedig baj van: A jelenlegi IT valójában adat technológia, azaz AT. Csupán bele kell gondolni az IT biztonság legnagyobb problematikájába: az összes jelszó, kód mind-mind adat; jelszó vagy azonosító karaktersorozat, PIN számsor. Így csemege az IT támadónak. Ez a „biztonság” csak félbiztonság (szabványszinten is elismerten, deklaráltan a User felé), ami viszont komolytalan, mert csakis a 100% biztonság a biztonság. Így (lenne) gömbölyű.
Elérhető a teljesség egyáltalán? – teszik fel mindig a kérdést. Létezhet a feltörhetetlen kód, és tudunk erre bizonyítékot hozni, módszert mutatni? Igen!
Elérhető a valóban kizárólagos hozzáférés a saját vagyonomhoz (pénz, adat, privát szféra).
Figyelem! Itt nem a matematika vagy az informatika a fontos, hanem a szubjektum centralizáltság..
Önazonosságom az entitásom. Hitelesen. Immanensen.
Más entitásnak esélye sincs helyettesítésemre, kvantum-támadással sem.


Elsősorban szellem vagyok és csak azután ember
Erededileg Montesqieu használt ilyenféle megfogalmazászt: „elsősorban ember vagyok és csak azután francia”. Nyilván értjük, hogy nem valamilyen skizofrén állapotról van szó, hanem egy önismereti (és erkölcsi) minőségről. Arról, hogy miként is álljunk az élethez.
A Szellem tehát nem egy másik „Én”, nem egy szunnyadó szuper Entitás, vagy valamilyen összetett (virtuális-valós) Szubjektum. Ez elég nagy katyvasz lenne. A Szellem a létforma.
A Szellemem a saját objektumom. Zárt keretem, nyitott státuszom. Megfigyelőként rálátok valamire, közben rálátok magamra, közben rálátok arra, hogy miként látok rá arra a valamire, eközben a környezetemre, vagy másra, aki szintén egy esetleg szintén megfigyelhet engem. Nem valami Kollektív Tudatról beszélünk, itt Önnönmagam vagyok - tudatosan.
Szabad Szellem vagyok, mert rálátok önmagamra. Rálátva, függetlenedve önmagam világától, és persze a környenyezettől, környezeti behatásoktól vagy (pl.) a főáramlati irányzatoktól. A Szabad Szellem kinyúl a saját határain túlra. A fiatalság ötletel. Az édesanya megsejti a babája érzését. A reformer lázad. A romantikus szerelmes lesz és mindenre képes. A Szabad Szellem Műves kinyúl az ismeretlen univerzumba. A kutató átlépi a tudományt. A zeneszerző új világot hoz létre. A felfedező hirtelen rálát arra, ami már rég ott volt és van. A feltaláló behúzza az új és nem-triviális megoldást.
E században senki számára nem kérdés, hogy Stephen Hawking elsősorban szellem volt, és csak azután ember - tekintve a nagyon korlátozott emberi tevékenységi lehetőségeit. Több, mint beszédes, hogy a század végén már tisztán nagy elmeként, elsősorban szellemi óriásként tekintenek majd rá. A Szabad Szellem Műves megközelítés azonban nemcsak afféle lelkes laikus ábrándkép, nem az agyi működés ezoterikus misztifikálása. A pszichológia már régóta foglalkozik e kérdéssel. Freud óta tudjuk, hogy "tudattalan affektusai" megelőzik a mentális apparátus észleléseit és reakcióit. Sandler szerint ez a "Tudatelőttes". Bárhogy is közelítsük meg, egy erős gyakorlati módszere a kreativitás kiaknázásának, az immanista felfogás, és ez a Q-gazdaság.
Ha immanista módon fókuszálunk a mentális apparátus eredményeire, akkor ráeszmélhetünk, hogy nem csupán magas IQ teljesítménye létezik, ami a szellemi termék. Ugyanolyan, ha nem fontosabb az asszociációs és az emocionális feleismerés, az AQ / EQ szellem termény. Ilyen az ötlet, a szabály, a motívum, amit a törvények kifejezetten nem tartanak oltalmazhatónak(!).
Az immanista hasznosítók a Q-biznisz menedzserek, licencia vevők, mecénások…. Az ennek megfelelő oltalmazás az, hogy a szellem tulajdon nem jogi kategória, és a szellem termény természetének megfelelő új módszerekkel kell/lehet fellépni.
A Q-gazdaság egy új, virágzó tudás-transzfert hozna az emberiségnek.



Nem léphetek egyszer sem ugyanabba a folyóba!
Eredetileg így hangzik Hérakleitosznak bölcs mondása: "Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba." Értjük a dolgot; a folyó állandóan folyik, és még egyszer már nem ugyanazok a vízcseppek alkotják azt folyószakaszt. Sőt, az is érthető, hogy minden dologgal így van a világon (elkorhad, rozsdásodik, változik, elmúlik, stb.). Panta rhei!
Érteni kell azt is, hogy mindeközben az a megfigyelő is változik, aki folyóba lépett, aki megfigyeli ezt a folyamatot.
Ha a kiterjesztett valóságot vesszük alapnak (márpedig napjainkban muszáj), akkor a folyó behelyettesíthető az információ-folyam, információ áramlás kifejezéssel. Lásd az Internet állandóan változó tartalma vagy egy bővülő adatbázis lekérdezési eredményei...
De! Mit jelent az, hogy „egyszer sem” léphetek ugyanabba az információ folyamba!?
Furcsa és meglepő a válasz - itt található - de a kvantum-érában, a teljes relativitás világában minden lehetséges.
Einsteintől már valahogy kezdjük érteni az inercia-rendszert. A technika fejlődése által (pl. Internet, hordozható telefon és GPS, kamera) már sokkol összetettenem tudunk önmagunk világára nézni. Minthogy már nem vagyunk emiatt szeparáltak a külvilágtól, le kell cserélnünk az immanencia-rendszert immanancia-rendszerre, hiszen mindenképp ráláthatunk önmagunk világára..
Mindenki magával viszi a teljes világot, a szubjektív objektivitás lehetséges.
Ennek megértése, megélése az immanizmus.