_► Immanista nyitóoldalra
_
A feltaláló és a találmány
Napjainkban az immanizmus teszi rendbe a dolgokat, átértékelőd(het)nek a fundamenumok, akár a humanizmus korában.
A feltaláló olyan szabadszellemműves,
aki túlnyomórészt IQ teljesítményt nyújt, AQ, EQ jellegű ötletére alapozva.
Feltaláló az, aki egy új gondolatot hoz be, ami nem nyilvánvaló egy szakember számára, sőt a kiváló szakember(ek)nek addig az nem ugrott be.
A feltaláló talán titkolózik, de a szándéka mégis az végsősoron, hogy az ötlete megoldható, kivitelezhető legyen.
Amikor egy heuréka élmény fizikai, technikai vagy műszaki jellegű, akkor az egy feltalálói alapötlet.
Ez – ellentétben a közhiedelemmel – általában nem okosság, tehetség, azaz nem intellektuális eredmény,
hanem inkább
asszociatív és/vagy empatikus teljesítmény.
Ekkor ez a valaki csak ötletember.
Amennyiben ezt az ötletét képes szabatosan megfogalmazni, úgynevezett feltaláló lépésekkel a technika számára használható tenni,
akkor válik feltalálóvá az ötletember.
A feltaláló tehát komoly kvalitással rendelkezik sok tekintetben: megérez valami újat, átvág egy gordiuszi csomót,
elő tudja adni az elvet és/vagy az elméletet, és gyakorlatban hasznosítható deszkamodellt képes leírni vagy lerajzolni.
Megjegyezendő, hogy
: nem kell tudnia kivitelezni – az a szakember feladata;
: nem kell tudnia feltétlenül a szabadalmi megfogalmazást - az a szabadalmi ügyvivő feladata;
: nem kell tudnia sikerre vinni - az a vállalkozó feladata.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
megfogalmazásában:
"Találmánynak hívjuk a termékre vagy eljárásra vonatkozó új műszaki megoldást".
Egyértelmű, világos, szabatos. Ne feledjük, hogy a megoldás az egy működö valami, amint rentábilisen el kell tudni készíteni, egy kifejleszthető a prototípus.
Talán az iparjogban járatlanok nem tudják: "Nem minősül találmánynak a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer;
a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program..."
az 1995.évi (szabadalmi) XXXIII. törvény 1.§ (2) meghatározása szerint.
Érdemes tisztázni, hogy a találmány nem ugyanaz, mint a szabadalom.
A szabadalom egy jogi kategória, ami bizonyos formulák alapján megfogalmazza azt az igényjogosultságot,
hogy a feltaláló mennyiben szabadalmas, és mire terjed ki az az iparjogi előnye,
hogy másoknak hasznosítási jogot adjon, vagy épp eltiltsa a jogosulatlan használattól.
A találmány a szabadalom nélkül is érték, és újdonság, csupán nem rendelkezik iparjogi oltalommal.
Van olyan találmány is, aminek a műszaki megoldása trükkös,
sőt a találmány szerinti kivitel bitokában sem lehet megismerni a feltalálói alapötletet, vagy a megoldás lényegét,
ekkor titkosságon alapuló know-how-ról beszélünk.
Az oldal tetejére
_A tudomány és a tudós
Napjainkban az immanizmus teszi rendbe a dolgokat, átértékelőd(het)nek a fundamenumok, akár a humanizmus korában.
Általános tévhit és gyakorlat is az, hogy a tudomány nevében hangzanak el az ítéletek, az érvek.
Márpedig tudomány nincs! Nem abszolútum, hanem csupán ideiglenes etalon.
Maga a szó létezik, és van abszolúte egzakt jelentése is. Például a Magyar Értelmező Szótár szerint : "A természet, társadalom és gondolkodás törvényszerűségeitől,
valamint a környező világ megismeréséről és tervszerű befolyásolásának módjairól szóló igazolható ismeretek rendszere."
(Nyilván más helyen hasonló lenne a meghatározás, a különbségek lényegtelenek lennének).
Az azonban nagyon is lényeges, hogy a meghatározásban benne van (burkoltan), hogy a
mindenkori ismeretrendszerről van szó,
vagy másképp kifejezve az addig felhalmozott emberi tudás összessége. Az addigi. Aktuálisan.
Ez – sajnálatos módon – semmire sem garancia. Sőt, minthogy állandóan változik és bővül, ezért valójában nem is lehet komolyan venni.
Félreértés ne essék; a tudományos alaposság vagy a tudományos gondolkodási mód, módszerek és maga a tudós, az más! Ezek létező dolgok.
Valós érték és a legnagyobb emberi értékek közül való.
Azonban, ha a a tudományról van szó, annak kapcsán nem mondható el a "totális" jelző, nem feltételezhető a megfellebbezhetetlenség.
A tudomány még nem is olyan régen úgy tartotta, hogy a szél, a víz meg a Nap, azok alternatív erőforrások. Alternatív. A Természet.
E péla jól mutatja, hogy mit jelent a "tudomány állása szerint" kifejezés, illetve, hogy mi a rangja.
A tudomány még nem is olyan régen korrigált egy "jobb" definícióra: "megújuló erőforrások". A Napfény. Megújuló.
Nyilvánvalóan épp a lényeg nincsen megérintve. Épp az ismeretek rendszere bicsaklott ki. Ismét.
Még egy fontos tényezőt lehet megemlíteni: ha a tudós téved, attól még nem szűnik meg a státusza, a lényege.
Ha a tudomány hibás, téves ismeretek összessége, akkor nincs érvényesége.
Ráadásul - valószínűen elavul - azaz nem feltételezhető, hogy kellően logikus, vagyis tudományos az adott szinten a tudomány.
Tudós van. Sőt, a legfontosabb ajándéka az intelligenciának. Nyilván a tudós tudományosan gondolkodik, és a tudományos eredményekre hivatkozik.
Nyilván a tudós képes felhasználni a tudományos törvényeket, és képes megcáfolni azokat, ha hibásak, vagy továbbfejleszteni, kiterjeszteni.
Azonban, fordítva nem igaz. Nem a tudomány miatt tudós valaki, nem azért mert arra hivatkozik.
Amióta elhangzott az, hogy "Minél többet tudok, annál jobban tudom, hogy milyen keveset tudok", azóta elmondható, hogy a tudós státusz valós és legitim.
Összefoglalva:
Tudós, mint olyan: van.
Tudomány, mint olyan: nincs, mert mialatt kimondjuk, az idő alatt épp bővült is, megváltozott.
Immanista kontroll :
Példa a tudománnyal való tudománytalan érvelés haszontalanságára
Mikor lényegbe vágó a tudós véleménye és tudományra való hivatkozás különbsége?
Az oldal tetejére
_A szakértő és a szakértelem
Napjainkban az immanizmus teszi rendbe a dolgokat, átértékelőd(het)nek a fundamenumok, akár a humanizmus korában.
A szakértő és a szakértelem két különböző erősségű érvet alapoz meg. Az előző szubjektív, az utóbbi objektív.
Márpedig a szakértő nem mindig a releváns tényező!
Maga a szó létezik, és van abszolút módon egzakt jelentése is. Azonban! .
Látni kell, hogy a szakértő státusza csak ideiglenesen, viszonylagosan létezik.
Addig terjed a kompetenciája, amíg a kellő szakértelemmel rendelkezik, akkortól releváns, amikortól megszerezte a kellő szakértelmet.
Rögtön megvilágítható a dolog, ha a szakértő kifejezés helyett specialistát mondunk.
A specialista az a szakértő, aki speciálisan abban szakértő, amiben épp szükséges a szakértő nyilatkozata.
Példának okáért egy drágakőszakértő nem feltétlenül tud megítélni egy smaragd-utánzatot, ahhoz egy smaragd-szakértő szükséges,
és nem feltétlenül biztos az ő szakértelme sem, ha a hamisítók valami egészen kiváló technológiát találtak ki az imitálásra.
A szakértelem fontos és valós tényező. Ha van szakértelem, akkor az releváns.
Azzal, hogy kijelentjük: van szakértelem, azzal kizártuk a bizonytalanságot. Ezek szerint
: ismert a szakértés tárgya;
: megvannak a szakértői vélemény kialakításához (a kérdéskör megítéléséhez) szükséges ismeretek;
: megvannak a szakértői vélemény kialakításához (a kérdéskör megítéléséhez) szükséges eszközök, műszerek.
Nincs semmi bizonytalanság, sőt megvan a 100%-os szakmai bizonyosság.
Összefoglalva:
Szakértelem, mint olyan: releváns.
Szakértő, mint olyan: nem feltétlenül releváns,
mert státusza kérdéses a még titkos újdonság gyakorlatának nem ismerete miatt, a még titkos újdonság elve átlátásának hiánya miatt.
Mikor lényegbe vágó a szakértés egzakt megítélése és/vagy a helyes igénybevétel?
Az oldal tetejére
_
A döntéshozó és megalapozott döntése a találmány megítéléséről
Az immanizmus segít rendbe tenni a dolgokat.
A döntéshozó referensei a szakértelem és tudós. A szakértő és a tudomány nem jó tanácsadók.
Adott egy találmány.
Induljunk ki abból, hogy egy valódi, jó, értékes újdonságról van szó. Kidolgozott, tehát van mintapéldány (deszkemodell).
A feltaláló együttműködik egy szabadalmi ügyvivővel, és ilyen módon szabatosan megfogalmazottak az előnyök a technika állásához képest,
illetve tesztelt a kiviteli lehetőség a működés vagy a hasznosíthatóság szempontjából .
A döntéshozó mit tehet azért, hogy jól mérje fel az innovációs lehetőséget, a szabadalom értékét (mennyi lecencia díjat fizessen),
a bizniszt, azaz, hogy ez a megoldás kell-e a cégének, vagy a piacnak...
A döntéshozónak tanácsadó kell (1) és tanács, eligazító etalon (2).
(1) A tanácsadó a tudós kell legyen, vagy olyan szakértő, akinek a szakértelme nem korlátozott (korlátolt).
A tudós (pl. matematikus) meg tud ítélni egy IT újdonságot olyan módon is, hogy a titokra még nem derült fény,
mert a működési elvet önmagában képes megítélni, az újdonság lehetőségének életszerűségét vagy épp lehetetlenségét igazolni tudja.
Érvek alapján ítél, és nem szükséges hozzá a tudomány addig elért tételei,
sőt függetlenedni tud azoktól, ha azok épp e találmány elve által válnak elavulttá.
Fontos tényező, hogy az igazi tudós tudósi minőségét egyáltalán nem érinti, hogy a tudománya nem saját kútfőből bővül,
sőt pozitív dolognak éli meg, ha átlátja addigi tévedését vagy ismeret-hiányát, mert ez inspiráló, mert ez fejlődés.
A szakértő csak akkor tud megítélni valamit, ha már megtörtént a titokfeltárás.
Az is lehet, hogy még akkor sem, mert a szakértelmét meghaladja az újdonság összetttsége, vagy kiderül, hogy nem ilyen szakértelme van.
Fontos tényező, hogy a szakértő általában szakember, azaz minőségét, presztizsét rontja, hogy nem tőle vagy a fejlesztőcsapatából ered naz újdonság.
Így nem várható a felszabadult együttműködés a feltalálóval, sőt a döntéshozó felé egyfajta ambivalencia lép fel.
(2) Az eligazító etalon a szakértelem kell legyen, és nem a tudomány.
Az újdonságnak ki kell állnia a szakmai tesztet, ami maga a szakértelem.
Ez általában úgy folyik, hogy maga a jelenséggel szembeni elvárások vannak megfogalmazva, és azok teljesítése alapján vizsgázik a találmány.
(Érteni, érezni kell: szakértője a kérdésnek még nincs EKKOR, csak a teszt tapasztalatai után mondható majd el ez róla.)
A tudomány nem feltétlenül tartalmazza az új sémát, azaz nincs mihez hasonlítani. Nem etalon a tudomány, hisz az újdonság még nem tartozik a hatókörébe.
Hogyan tudna akkor megfelelni a feladatnak? (Érteni, érezni kell: a tudós majd bővíti a tudományt, ő releváns tényező EKKOR, de a tudomány maga nem.)
Nézzünk két kényes témát: Feltörhetetlen kód és perpetuum mobile.
Feltörhetetlen kód
SZAKÉRTŐ: Még nem is olyan rég szokás volt ezen szakmai körökben jókat vidulni. "Hogy is lenne ez lehetséges,
amikor lám a nagy cégek fejlesztői sem képesek erre, a több millió dolláros költségvetéssel..."
ezzel szemben a
SZAKÉRTELEM: Különbozö megbízott Hivatalok (pl.
NIST),
szabvány-törekvések (pl.
Common Criteria) keresik az intézményesíthető megoldást.
TUDÓS: készítik a kvantum-számítógépet, tehát nemsokára szükség lesz a sokkal erősebb azonosítási, titkosítási módszerekre, a feltörhetetlen kódokra,
ezzel szemben a
TUDOMÁNY: majd valamikor a jövőben építi be az informatikába az ezirányú metamatematikai tételeket, jelenleg még csak adat-technológia van.
Immanencia alapon
részetesen itt.
Perpetuum mobile
SZAKÉRTŐ: Ún. "szakmai" körökben az értetlenkedés folyik... Nyilván csak ott, ahol nem használnak természetazonos energiát!
SZAKÉRTELEM: Különbozö megoldások születnek a megújuló erőforrásokra.
TUDÓS: A Föld energiáinak körforgását vagy potenciáját átalakítják emberi használatra, és nem kérdés számukra az elternatív megoldások lehetősége.
TUDOMÁNY: a Termodinamika főtétele és más fizkai tételekre hivatkozva perpetuum mobile-t kiáltanak.
A tudományra hivatkozva kitalálták az örökmozgó álproblémáját, és ez makacsul tartja magát. Bár semmi köze nincs a tudományhoz,
de a tudomány nevében beszélik...
Immanencia alapon
részetesen itt.
Az oldal tetejére
_
Az 1-es és a 0-s számrendszerről
Már maga az 1-es számrendszer is elég problémás, hiszen annak egyetlen eleme lenne (ez a 0), amivel elég nehéz lenne dolgozni.
Végül is nemes egyszerűséggel a számolgatást lehet így nevezni, azaz az unáris számábrázolást.
Ezen felül ismert még a 0 felsorolásos módszere, a Elias-gamma kódolás, a tömörítésnél alkalmazott módszer...
A 0-s számábrázolás a szuperpozíció számrendszere.
A
► szuperpozíció értelmezése valójában nem is olyan nyakatekert.
Sőt egyszerű szemléltetni egyszerű tekergetéssel!
Ahogyan az ábrán látható, vegyünk egy szalagot és ragasszuk ösze a két végét (amolyan 0-t formázva belőle).
Vágjuk el hosszában!
(0) Ha a szalag nincs megtekerve, úgy két vékonyabb szalag lesz abból.
Jegyezzük meg egyelőre, hogy ez az elvárásunk, ezt tartjuk "normálisnak, természetesnek".
(1) Ha a szalag egyszeresen megtekert (Mőbius szalag), úgy az kettévágva egy hosszabb vékony szalag lesz abból.
Ez sokaknak szokatlan, pedig ez tény az egy-felületű szalag esetén. (Mint látható, bárki kipróbálhatja papírral, ragasztóval és ollóval.)
(2) Ha a szalag kétszersen megtekert, akkor két egymásba kapaszkodó vékonyabb szalagot kapunk.
Ez már végképp skandallum, hiszemn ilyet a bűvészek szoktak csinálni! Pedig ez nem trükk.
Ez a valóság. Pontosabban a kiterjesztett valóság. Meg kell vele barátkoznunk a kvantum-érában!
Nem kell ahhoz nagy képzelőerő, hogy a szalag még többféleképp megcsavarható, a valóság tovább bonyolítható, újabb oldala is megtapasztalható....
Nem kell ahhoz nagy szellemi lépés, hogy belegondoljunk:
AMENNYIBEN A SZALAG ELEGENDŐEN HOSSZÚ, AKKOR NEM TUDHATJUK, HOGY MI LESZ A VALÓS VALÓSÁG.
Csak az tudja a kvantum-szuperpocíció eredményét megítélni, aki megfigyelőként ott lesz.
Egszerűen, gyakorlatiasan: az a Megfigyelő, aki ismeri az összes információt a szalagról, tehát a Beavatott, csak ő tudja, hogy mi lesz / mi van.
Immanensen megfogalmazva ez a
Beavatott
► immanencia-rendszere.
Ez a
Teljes Relativitás elve.
►Az információ kvantum-szuperpozíciónak megfigyelt állapota az adat.
Ez a
► limesinformáció technológia elvi alapja.
Immanista kontroll : Példa a tudománnyal való tudománytalan érvelés haszontalanságára
Ismertes a geometria egy alapdefiníciója. A háromszög szögeinek összege 180 fok.
Azért hasznos idecitálni a "tudomány mindenhatósága" érdekében ezt a nagyon masszív törvényszerűséget,
mert valóban általánosan elismert alapigazság, sok következménnyel, interdiszciplinális felhasználhatósággal, és még sosem merült fel perobléma.
Nyugodtan kijelenthető, hogy végeredményben semmilyen fejlett intelligencia nem tudná megcáfolni, mint örök euklideszi tételt. Sem elméletileg, sem gyakorlatilag.
A "tudomány nevében" meg is idézhető maga Euklidesz. A tudományra hivatkozók szerint az évszázadosan tisztelt nagy tekintély nyilván megleckéztetné az okoskodókat.
Euklidesz a botjával földre karcol egy háromszöget, és ott van a 180 fok. Ilyen egyszerű. Megcáfolhatatlan!
Nos! Éppen fordítva van. Ezzel a példával meg is dőlt a tétel! Ugyanis itt "a Földre rajzolt háromszög" szögeiről van szó.
A Földre, ami gömb.
Bólyai óta tudjuk, hogy a nemeuklideszi geometria érvényes a gömbfelszínen (és így a Föld felszínén is).
E vonatkozásban, e geometria-rendszerben a szögek összege egyáltalán nem kell, hogy 180 fok legyen.
Mindenki saját maga is átérezheti elég könnyen, szemléletesen ezt a "furcsaságot".
Vegyünk fel egy szélességi körön egy elegendően hosszú szakaszt, ez lesz a háromszög alapja.
Az alapszakasz két végpontjából jelöljük a hosszúsági körökből (mondjuk) az Északra tartó részből azokat a szakaszokat, amelyek pontosan a Sarkig tartanak.
A hosszúsági és szélességi körök egymással 90 fokos szöget zárnak be. Tehát az alapon lévő két szög 90-90 fok, és együtt már eleve kiad 180 fokot.
Az Északi Sark pontban találkozó csúcs-szög pedig biztosan több, mint nulla.
Tehát egy ilyen háromszög szögeinek összege lehet 240 fok (mint az ábrán) vagy akár több is.
Ez az élet. Ha valaki azt gondolná, hogy a gömbháromszög esete egy nyakatekert dolog és életidegen, akkor rossz hírünk van a számára.
Épp fordítva van. Valójában a természetben nem találkozunk sohasem tökéletes síkkal, ami a papírlapon van. Ez csak a matematika kitalációja.
Életszerű, sőt élet-halál kérdése egy háborúban, hogy ismerje a tüzérség a lövedék röppályáját.
A modern életvitelünkhöz szükségesek a nemeuklideszi számítások, különben nem működnének a mobiltelefonok se és nem nézhetnénk műholdas tévéadásokat.
A tudományra hivatkozni egyszerűen tudománytalan. A tudomány eredményeit tudományos alpon használni az más. Az igen!
Ezt teszi a tudós, a kutató, sőt a feltaláló is (ha józanul méri fel a dolgokat és szabatosan fogalmaz).
A tekintélyelvűség viszont, az hiábavaló badarság. Minthogy Euklidész is tudta, hogy a Föld gömbölyű,
valószínűleg ő nem esett volna abba a hibába, hogy az általa felállított marginális geometriát totális érvényűnek tartsa.
Euklidesz ugyanis már az Elemek művében, annak Első Könyvének elején tisztázta, hogy ő síkszögeket definiál (8-ik definíció).
A tudományra csak az annak ismerete nélküliek hivatkoznak, és csak ők gondolják csupán,
hogy egy aktuális ismeretszint kiterjeszthető abszolút választként, csak azért, mert az része a tudománynak!
Visszatérés az olvasott szövegre
Az oldal tetejére
__További információkért vegye fel a kapcsolatot: info@immanista.hu
© Minden jog fenntartva! A weboldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll! Másolni, hivatkozni rá a vonatkozó jogszabályok alapján és a szerző engedélyével lehetséges,
Elsőbbségi dokumentumok:
P9203656 (Magyar Szabadalmi Hivatal: 1992. november 23.)
P9204068 (Magyar Szabadalmi Hivatal: 1992. december 21.)
P9503500 (Magyar Szabadalmi Hivatal: 1995. december 07.)
P9503501 (Magyar Szabadalmi Hivatal: 1995. december 07.)
941115002S (Artisjus Jogvédő Hivatal és Egyesület: 1994. november 15.);
950124002T (Artisjus Jogvédő Hivatal és Egyesület: 1995. január 24.);
950124003T (Artisjus Jogvédő Hivatal és Egyesület: 1995. január 24.);
971015002S (Artisjus Jogvédő Hivatal és Egyesület: 1997. október 15.);
040727003T (Artisjus Jogvédő Egyesület: 2004. július 27.);
060628001T (Artisjus Jogvédő Egyesület: 2006. június 28.);
061004001T (Artisjus Jogvédő Egyesület: 2006. október 04.);
071018002T (Artisjus Jogvédő Egyesület: 2007. október 18.);
Y0900054/689 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2009. március 03.);
Y0900116/150 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2009. május 05.);
M1300491 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2013. február 22.);
Y1400071/3048 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2014. február 06.);
Y1600017/4556 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2016. január 13.);
Y1600378/4918 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2016. május 20.);
Y1700235/5722 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2017. március 22.);
Y1900244/7679 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2019. április 01.)
Y1900665/8098 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2019. szeptember 9.)
Y2000764/9107 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2020 október 27.)
Y2100261/9558 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2021 március 26.)
Y2100864/10145 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2021 december 21.)
Y2300529/11464 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2023 július 04.)
Y2400110 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2024. február 08.)
P2400119 (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala: 2024. február 12.)